Európai uniós szinten nincsenek rögzített szabályok arra vonatkozóan, hogy hogyan kell elvégezni a kockázatértékelést. (Ellenőriznie kell a kockázatértékelésre vonatkozó, az országában érvényes egyedi jogszabályokat). A kockázatértékelés megközelítésekor azonban két alapelvet mindig szem előtt kell tartani:
a kockázatértékelést úgy kell felépíteni, hogy valamennyi releváns veszélyre és kockázatra kiterjedjen (pl. nem szabad figyelmen kívül hagyni a takarításhoz hasonló feladatokat, amelynek elvégzésére esetleg a normál munkaidőn kívül kerül sor, vagy az olyan alárendelt szervezeti egységeket, mint például a hulladéktömörítés);
kockázat azonosítása esetén a kockázatértékelést az elsődleges alapelveknél kell kezdeni, a kockázat kiküszöbölhetőségének kérdésével.
A kockázatértékelés lépcsőzetes megközelítése
A munkahelyi kockázatok értékeléséről szóló európai útmutató több különböző lépésen alapuló módszert ajánl. Ez nem a kockázatértékelés elvégzésének egyetlen módszere, ugyanazon célkitűzés eléréséhez többféle módszer létezik. A kockázatértékelés elvégzésének nem létezik egyetlen "helyes" módja, mivel különféle körülmények között különféle módszerek működhetnek.
A legtöbb vállalkozás, de különösen a kis- és középvállalkozások esetében egy egyszerű, az alábbiakban bemutatásra kerülőhöz hasonló, ötlépéses megközelítés – amely a kockázatkezelés elemeit is magában foglalja – jól működik.
1. lépés A veszélyek és a kockázatnak kitett személyek azonosítása
A potenciálisan kárt okozó tényezők megkeresése a munkahelyen, és a veszélyeknek esetleg kitett munkavállalók azonosítása.
2. lépés A kockázatok értékelése és rangsorolása
A meglévő kockázatok becslése (a lehetséges kár súlyossága és valószínűsége…) és azok fontosság szerinti rangsorolása.
3. lépés Döntés a megelőző fellépésről
A kockázatok kiküszöbölését vagy szabályozását szolgáló megfelelő intézkedések azonosítása.
4. lépés Cselekvés
A megelőző és védintézkedések rangsorolási terv alapján végzett bevezetése.
5. Nyomon követés és felülvizsgálat
Az értékelést rendszeres időközönként felül kell vizsgálni a naprakészség biztosítása érdekében.
Tudni kell azonban, hogy vannak más módszerek is, amelyek ugyanolyan jól működnek, különösen bonyolultabb kockázatok és körülmények esetén. Az alkalmazott kockázatértékelési módszer a következőktől függ:
a munkahely jellege (pl. állandó vagy ideiglenes létesítmény)
a folyamat típusa (pl. ismétlődő műveletek, fejlődő/változó folyamatok, igény szerinti munka)
a végzett feladat (pl. ismétlődő, esetenkénti vagy magas kockázatú)
technikai bonyolultság.
Bizonyos esetekben a munkahellyel vagy tevékenységgel kapcsolatos valamennyi kockázatra kiterjedő egyetlen gyakorlat megfelelő lehet. Más esetekben a munkahely különböző részeire különféle megközelítések lehetnek megfelelők.
A kockázatértékelés dokumentálása
A munkahelyi kockázatértékelések eredményeit dokumentálni kell. Egy ilyen dokumentáció kiindulási alapként használható:
az érintetteknek szóló információkhoz
annak nyomon követéséhez, hogy a szükséges intézkedéseket végrehajtották-e
a felügyelő hatóságok számára készítendő bizonyítékhoz
a körülmények megváltozása miatti felülvizsgálathoz.
Legalább a következő adatokat célszerű dokumentálni:
a vizsgálatot végző személy(ek) neve és beosztása
az azonosított veszélyek és kockázatok
a különleges kockázatoknak kitett munkavállalói csoportok
a szükséges védintézkedések
az intézkedések bevezetésének részletei, például a felelős személy neve és a dátum
a későbbi nyomon követés és felülvizsgálat részletei, beleértve a dátumokat és a résztvevőket
a munkavállalóknak és képviselőiknek a kockázatértékelési folyamatba történő bevonásának részletei.
A kockázatértékelés dokumentációját a munkavállalókkal és/vagy képviselőikkel folytatott konzultáció alapján és részvételükkel kell elkészíteni, és tájékoztatásul hozzáférhetővé kell tenni számukra. A munkavállalókat minden esetben tájékoztatni kell a munkahelyüket érintő valamennyi kockázatértékelés eredményéről és az értékelés nyomán foganatosítandó intézkedésről.